A kengurunak két hímvesszője van. A kengurunak két hímvesszője van - hotel-harmony.hu
A kengurunak két hímvesszője van
A jelenleg is használatos rendszert a zoológusok a A rendszerezés vitatott kérdései[ szerkesztés ] Egyes — főként az őslényeket is besoroló — rendszertanok az erszényesek hét rendjét két nagyobb csoportba foglalják össze: Oposszumalakúak rendje Didelphimorphia Gill, Cickányoposszum-alakúak rendje Paucituberculata Ameghino, Törpeoposszum-alakúak rendje Microbiotheria Ameghino, Erszényes ragadozók rendje Dasyuromorphia Gill, Bandikutalakúak rendje Peramelemorphia Kirsch, Erszényesvakond-alakúak rendje Notoryctemorphia Kirsch, Kúszóerszényes-alakúak a kengurunak két hímvesszője van Diprotodontia Owen, Ebben a felosztásban figyelmet érdemel, hogy a törpeoposszum-alakúak rendje, amely a jelenkorban Dél-Amerikára jellemző, nem az Ameridelphia, hanem az Australidelphia csoportba tartozik.
Ennek oka az, hogy a törpeoposszumok az egykor jégmentes Antarktiszon alakultak ki, és közelebbi rokonai az ausztrál régió jelenlegi erszényeseinek, mint a többi amerikainak.
Felfedezésük és megismerésük[ szerkesztés ] Ausztrália és Indonéziavalamint Dél-Amerika őslakói évezredek óta ismerik az erszényeseket.
Az európaiak először a mai Indonéziáig elhajózó arab utazók beszámolóiból értesültek róluk.
Mennyi pénisze van egy kengurunak, A vörös óriáskenguru – a legnagyobb erszényes
A nagy földrajzi felfedezések idején először Amerikában fedeztek fel erszényeseket. A Brazíliában járt Vincente Yañez Pinzón ban eleven oposszumot hozott a spanyol királyi udvarba.
Az újvilági erszényesekről beszámoltak a későbbi utazók is, köztük John Smith kapitány. A délkelet-ázsiai erszényesekről az első híreket a portugál és spanyol gyarmati tisztviselők küldték Európába.
A természettudósok egy része, köztük Buffon vitatta, hogy az Újvilágon kívül másutt is élnének erszényes állatok. Evolúciójuk[ szerkesztés ] Az ősi erszényesek fosszilis maradványait valamennyi kontinensen megtalálták.
Európában a leghíresebb erszényes leletek a párizsi Montmartre gipszrétegeiből kerültek elő: Georges Cuvier a segítségükkel bizonyította korrelációs elméletét. Az erszényesek kialakulása[ szerkesztés ] A legősibb, minden kétséget kizáróan erszényesektől származó fosszilis a kengurunak két hímvesszője van 83 millió éves, azaz a felső kréta kampaniai emeletébe sorolt kőzetekből kerültek elő.
A kutatók azonban úgy vélik, hogy a mai erszényesek őseinek fejlődése már — millió éve különvált a méhlepényesekétől.
Erszényesek
Az erszényesek sokáig együtt fejlődtek olyan, ma már kihalt állatcsoportokkal, amelyek képviselői közül legismertebbek a Sinodelphys alsó krétabarrémi emeletmillió éves és a Deltatheridium felső krétakampaniai emelet75 millió éves.
Ezek nem igazi erszényesek voltak, hanem olyan, kihalt emlőscsoportok tagjai, amelyek jóval közelebbi rokonai voltak az erszényeseknek, mint a méhlepényes emlősöknek. Egykori elterjedésük[ szerkesztés ] Az erszényesek kialakulási központjának régebben Dél-Amerikátújabban Észak-Amerikát milyen érzés amikor a pénisz megnő néhányan Ázsiát tekintik.
Az ősi erszényesek már a kréta időszakban kirajzottak Észak-Amerikából Európailletve Dél-Amerika felé, sőt, az időszak végére Dél-Amerikán át az akkor még jégmentes Antarktiszra is eljutottak. A paleocénban az erszényesek már Afrikában és Ázsiában is megjelentek, az Antarktiszon át pedig birtokba vették Ausztráliát; ekkor tehát valamennyi kontinensen előfordultak.
Később, a kontinensek vándorlása szétdarabolta a szárazulatokat. Ázsiában és Afrikában hosszú távon nem maradtak fenn az erszényesek.
Európában és Észak-Amerikában viszont aránylag sokáig, egészen a miocénigazaz 10 millió évvel ezelőttig előfordultak. Az Antarktisz a déli pólus felé sodródott, és 34 millió éve, az oligocénben megkezdődött a kontinens eljegesedése is, ami végül az antarktiszi erszényesek kihalásához vezetett.
Így a kontinensek közül csak Ausztráliában és Dél-Amerikában maradtak fenn az erszényesek. Ausztrália az eocénben52 millió évvel ezelőtt vált külön az Antarktisztól, így azóta az ausztráliai erszényesek teljesen elszigetelten fejlődtek. Hasonló volt a helyzet Dél-Amerikában is: a kontinens elszigeteltsége 34 millió éve, az oligocénben kezdődött, és 1,5 millió évig, a pleisztocénig fennállt.
What would happen if you didn’t drink water? - Mia Nacamulli
Az akkor kialakuló Panamai-földnyelven végigmenve egyes erszényesek ismét birtokba vették Észak-Amerikát. A dél-amerikai erszényesfajok többsége viszont kihalt, mert nem bírták a versenyt az Észak-Amerikából beáramló méhlepényes emlősökkel: ez volt a nagy amerikai faunacsere. Néhány fosszilis erszényes[ szerkesztés ] Európai őserszényesek[ szerkesztés ] A legismertebb európai őserszényes az oposszumok rokonságába tartozó Peratheriumamelynek maradványait Észak-Amerikában is megtalálták.
A kengurunak két hímvesszője van. Navigációs menü
A Georges Cuvier által ben a Montmartre gipszrétegeiben talált ősi oposszum Peratherium cuvieri is ehhez a nemhez tartozott. A németországi Messel olajpalás lelőhelyén több eocén korú erszényes, például a Peradeces és az Amphiperatherium fosszilis maradványait is megtalálták, méghozzá kivételesen jó állapotban. Dél-Amerikai őserszényesek[ szerkesztés ] A Dél-Amerikában talált fosszíliák közül az egyik legérdekesebb csoportot a Sparassodonta rend alkotja. A Sparassodonták Dél-Amerika jellegzetes és változatos, ragadozó életmódot folytató élőlények voltak.
20 elképesztő tény az állatok szexuális életéről
Nem tartoztak az erszényesek közé, de azoknak közeli rokonai voltak, szintén a Metatheria csoportban. Már a korai paleocénben megjelentek, és egészen a pleisztocénig fennmaradtak. Kipusztulásuk valószínűleg a pleisztocén során Észak-Amerikából Dél-Amerikába beözönlő méhlepényes ragadozók térhódításával hozható összefüggésbe.
A Sparassodonták legismertebb képviselője a miocénban élt, pumára emlékeztető Borhyaena.
Argentína pliocén korú lelőhelyeiről ismert a Thylacosmilusamelyet a megnövekedett felső szemfogai miatt "kardfogú erszényesnek" is szokás nevezni. A Sparassodonták kutatásában a legtöbb eredményt az argentin őséletbúvár, Florentino Ameghino érte el.
Az ausztrál megafauna erszényesei[ szerkesztés ] A pleisztocén idején a Földet sokkal több nagy testű szárazföldi gerinces lakta, mint manapság. Ezeket az élőlényeket összefoglalóan pleisztocén megafauna néven szokás emlegetni.
